Összegezve a sokórányi keresgélést, utánanézést, utazást, már sokkal okosabb lettem: – Megnéztem Magyarország térképét – Képzeletben húztam egy kört Budapest köré, nagyjából azokig a helyekig, amik 1, maximum 1 és fél óra kocsikázásra vannak (Ha már nem lesz (megfizethető) közlekedés az olajválság miatt, ide kerékpárral is el fogunk tudni jutni, ha muszáj – jegyezte meg […] Tovább

Mottó:   A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégítsék a szükségleteiket”.   Még mindig nem bírom globálisan nézni és átlátni a fenntartható fejlődés témáját. Túl nagy téma, helyenként túl bonyolult, nagyon szerteágazó, meg hát a világra én, egy kis morzsalék […] Tovább

  Alaphelyzet: gyerekek, hosszú és kitartó küzdelmük ellenére letéve (mármint aludni). A férj focimeccset néz unottan. Szerintem csak azért ül a tv előtt, hogy nehogy valami sürgős, még ma elvégezendő dolgot kiosszak rá. De ma nem… én is kikapcsolódok, eladó ingatlanokat nézegetve… Csend, nyugalom és béke honol mindenhol. Egy pohár fröccs… mindjárt megissza…el fog lazulni… […] Tovább

  Néhány héttel (hónappal) ezelőtt, lehet, hogy a kialakult szorongásomnak köszönhetően másként kezdtem látni a jövőmet, na meg persze a gyerekeimét. De tulajdonképpen mit is keresek én egy pszichológusnál? Miért lehet, hogy valaki, aki mindig feltűnően mosolygós és vidám, (állítólag a férjem is több szerencsés adottságom, akkori sudár testalkatom mellett, csillogó elmém /na ne!!!/ mellett […] Tovább

  A következő állomás, amire fenntartható fejlődés szempontjából érdemes visszaemlékeznem, az már a két gyermek megszületése után lehetett. Igen, akkor még kitermeltünk egy egész kuka szemetet hetente, komposztálónk sem volt, és nem értettem miért kellett szemetest vennünk a félretett pénzünkből. Van fogalmatok arról, hogy mennyibe kerül egy pofás szemetes, amiben szelektíven lehet gyűjteni a szemetet? […] Tovább

Képzeljétek el, ma füvet nyírtam! Nos igen, persze, ez nem hangzik túl említésre méltó dolognak. De nálunk az. Valamikor 7 évvel ezelőtt, mikor ide költöztünk, itt egy csupasz, illetve nem: gazos, sittes, törmelékes kertet találtunk. Kb: 5-6 hónapos várandósságban leledztem épp akkor, az első terhesség gyümölcse pedig a lábam körül (alatt) totyogott, mikor nekiálltan a […] Tovább

  Egyszer egy nyugalmasnak ígérkező, szikrázóan szép tavaszi napon kedves szomszédunk kedvesen áthajolt hozzánk, és csevegésbe kezdtünk. Akkor már második éve túl voltunk az ide költözésen, felújításokon, építkezésen, és egy szülésen is. Két lurkómmal lustán heverésztünk a füvön, hangyákat, szöcskéket vizslatva. És beszélgettünk. Szomszéd bácsink beavatott minket kertünk egy távoli múltba vesző titkába:. „Szominéni, tudtátok, […] Tovább

A történet kezdete valamikor a kétezres évek elejére nyúlik vissza. Én több (Budapesten élő és dolgozó) pedagógus felmenővel, családtaggal is rendelkezem. A történet érthetősége miatt fontos megjegyeznem, hogy a párom mezőgazdász családból származik. Úgyhogy az első, közös döntésünk meghozatalakor már rögtön kisebb ellentét alakult ki köztünk: város vagy vidék?  (Mármint, hogy hol telepedjen le a […] Tovább

Hát igen… 33 éves vagyok. Sokáig pont olyan voltam, mint a szüleim… Budapest, heti egy kuka szemét, kis ház díszkerttel, ebéd házhoz szállítással… Aztán lett egy férjem, lett két gyermekem…szeretném a gyermekeimet a jövőben boldognak látni, mint minden más szülő.  Szeretném megadni nekik azt, ami tőlem telik, békés, szeretetben élő családot, figyelmet, öleléseket, időt, empátiát, […] Tovább