Képzeljétek el, ma füvet nyírtam! Nos igen, persze, ez nem hangzik túl említésre méltó dolognak. De nálunk az. Valamikor 7 évvel ezelőtt, mikor ide költöztünk, itt egy csupasz, illetve nem: gazos, sittes, törmelékes kertet találtunk. Kb: 5-6 hónapos várandósságban leledztem épp akkor, az első terhesség gyümölcse pedig a lábam körül (alatt) totyogott, mikor nekiálltan a sittet konténerbe hordani, és ásni, ásni.

Megfelelő utánajárás, utánakérdezés után a fűmagot szépen elvetettem, betapostuk, és a karosszékben hátradőlve (legalább is erről álmodozva) vártuk, hogy a főleg Angliában játszódó filmekben (vagy a focimeccsek küzdőterén) látott gyep csodálatos szépségében, erősen, sűrűn és büszkén előtörjön…

 

Asszem nagyon jellemző rám, hogy vannak dolgok, amikről azt hiszem némi utánajárás után, hogy ez nekem simán megy, mert én ebben csak jó lehetek… és ilyenkor értetlenkedve nézek szét, hogy miért nem sikerül másnak, mikor minden oly egyszerű… mit lehetne ezen elrontani? Nos, hát akkor nem tudtam pontosan, hogy mit rontottam el, de valamit kétségkívül biztosan. Néhány bágyadt cérnavékony fűszálacska kapaszkodott ugyanis kínlódva a földből kifelé, sok életerős, vaskos, kövér gaz között. Egy ideig (amíg növekvő hasam nem akadályozott a kilátásban) a gyengék pártjára álltam, és kispadról (sámliról), ülve osztogattam a piros lapokat a durva, a gyengébb csapatot elnyomni készülő gazoknak, majd néhány hét után feladtam, győzzön hát a jobbik!

Majd eltelt hat és fél év. Déli fekvésű házunk kertjében a tikkasztó, nyári hőség idén olyannyira elviselhetetlen volt, hogy az ezermester férjem nekiállott házilag, egy párakapu elkészítésének. Kellékek: egy locsolótömlő, műanyag bilincsek, fúrógép két féle vékony heggyel, néhány csavar+ egy létra, meg ahhoz egy ember, aki tartja, mert a szerencsétlen karbantartásra hiába váró lajtórja nyeklik erre-arra. Meg 3 óra szabadidő. Egy-két üveg hűvös fröccs, egy gyerek aki kihozza, meg egy másik akit  visszaküldünk az elfelejtett dugóhúzóért.

És még egy jó tanács: semmiképp sem javaslom a szerelést a déli órákban, tapasztalatból mondom, hogy olyankor nagggyon meleg van!

Szóval elkészült a ház eresze alá a párakapu. Egy mozdulattal, a kerti csapot megnyitva porlasztott víz szállingózik a kertre. Így hűsíthetjük a kertet és a házat is! És két hét elteltével, csak a párakapu alatt elterülő gyepet kénytelen voltam lenyírni. A párakapu nélküli, eredendően pont ugyanannyira senyvedő füvünk a locsolás ellenére sem kívánta a fűnyírást, ez a kontroll terület a bizonyíték, hogy mennyire jól működik az új párakapu-locsolórendszer. Köszönet érte az ezermester Férjnek!

Félreértés ne essék, ez a család legfiataabb férfiének szabadalmaztatásra váró vívmánya.  Igen, jól látjátok! A locsolófejen egy sok helyen kilukasztott lufi található!