Mottó:

 

A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégítsék a szükségleteiket”.

 

Még mindig nem bírom globálisan nézni és átlátni a fenntartható fejlődés témáját. Túl nagy téma, helyenként túl bonyolult, nagyon szerteágazó, meg hát a világra én, egy kis morzsalék nagy befolyással valljuk be, nem lehetek.

De néhány (száz) cikk elolvasása, és néhány órányi töprengés után valahogy kezd kialakulni a családunk hosszú távra tervezett akár fenntarthatóvá is váltható fejlődési folyamata.

Az már elég régóta kezdett kikristályosodni bennem (a kezdeti nem kis ellenállás után), hogy az utolsó percekhez értünk… Ezt úgy értem, hogy anyagi lehetőségeinket mérlegelve, és tudva, hogy eddig megszokott világunkban az élet az okosok jelzése szerint rövid időn belül rossz irányba fog megváltozni, rádöbbentem (férjem nem kis örömére)  hogy lépni kell.  Magunkért, a gyerekekért, a családért, barátainkért és akár idegenekért és nem akarok magasztosnak hangzani, de a Föld nevű bolygóért.

Merthogy miben gondolkoztunk eddig? Hát, amiben a szüleink is, mikor annyi idősek voltak, mint most mi:

„Tisztességgel felneveljük a gyereket, beiskolázzuk őket, jó lenne valami jól fizetős szakma, össze is tudunk nekik spórolni egy keveset, mire megházasodnak, jól fog az jönni majd, ha az életüket elkezdenék, és már a családalapításon gondolkoznak.”

 

És, hogy mire jutottunk sok olvasás, töprengés és beszélgetés után a férjemmel?:

„Tisztességgel felneveljük a gyereket, beiskolázzuk őket, jó lenne valami olyan szakma, ami az előjelzett hanyatlás idején is jól fog jönni, milliók megspórolása szóba sem jöhet (sajnos), de ha ügyesek vagyunk, a nehezebben ébredező embertársainkat megelőzve, talán egy kis előnyt kovácsolhatunk.”

Hisz valljuk be, még nem sokan gondolnak (mernek gondolni), arra hogy készülni kellene a Föld várhatóan hamarosan bekövetkező meredeknek ígérkező hanyatlására.

Mi osztottunk-szoroztunk, és a következő, talán mások számára is elgondolkoztató megállapításokra jutottunk:

–         Mi, a két gyermekünk számára (felnőttkorukra) csak igen keveset és csak nagyon nehéz munkával tudnánk pénzt félretenni. Pedig szeretnénk. Nem akarjuk őket azzal elkényeztetni, hogy mindent a fenekük alá tolunk (nem is tudnánk), na de azért valami jó lenne, hisz nekünk is olyan megterhelő volt a közös kezdet. Borítékolható, hogy nekik még nehezebb is lesz ez.

–         A gazdasági válság óta nyomottak az ingatlanárak. A nagyvárosokban talán nem is annyira, na de vidéken… És gondoljuk csak végig… várhatóan hol lehet majd élhetőbb az élet. És mi lesz, ha ne adj’ isten a magunk számára kell előteremtenünk az élelmiszerek egy részét. Hiába izzadnánk vért, hogy egyszer a gyermekeink, a szüleik által megspórolt pénzt megkapva, magukat eladósítva egy panellakás boldog tulajdonosai legyenek… és utána? Mi lesz, ha megfizethetetlen lesz a fűtés, ha egy-két aszályos nyár után bizonyos élelmiszerekből komoly hiány lesz?

–         Ha mi most azt mondanánk a családunknak, barátainknak, hogy veszünk egy telket (nyaralót) valószínűleg nagy kerek szemekkel néznének ránk, azon töprengve, hogy mikor nyerhettünk a lottón. Ha utána járnának, utána számolnának azonban meglepődnének. 2-3 millió forinttól (sőt már kevesebbtől is) találunk birtokot. Ennek megvásárlásával nem csak újabb célt adhatunk közös életünknek, nemcsak egy pihenős és kikapcsolódós helyhez, a gyerekeinknek egy nagy, új ingerekkel teli grundhoz jutunk, hanem lehetőséget adunk magunknak és gyermekeinknek ahhoz is, hogy új szemléletek, ötletek megvalósításával felkészüljünk az esetleges hanyatlásra.

Ha 15, 20 30…évvel később kiderül, hogy csak vaklárma volt a globális felmelegedés, új energiaforrások feltalálásával, vagy a régiek széleskörű alkalmazásával elkerülhető volt az energiaválság, ha nem következik be a szélsőséges időjárás miatt élelmiszerválság… akkor buktunk 3-4 milliót. Ha csak egy része bekövetkezik a beharangozott dolgoknak nyerünk egy jó helyen lévő házikót, nagy kerttel, némi tapasztalatot szerezhetünk abban, hogy kell gyümölcsfát gondozni, mit érdemes termeszteni. Akárhogy alakul azonban a helyzet az az egy biztos, hogy mindig lenne hova kimenekülni a füstös, zajos városból, lenne egy hely, ahová beférne az összes barátunk, egy hely ahol mi, vagy azok, akiknek a kulcsot adnánk ingyen nyaralhatnának, és lennének terveink, álmaink amiket a párommal együtt szövögethetünk és apránként meg is valósíthatunk.

Tehát levontuk a következtetést: nyaralót KELL vennünk 🙂 !