Fenntartható fejlődés lépésről lépésre...

Előszó, avagy a tervek szerinti utolsó pesszimista hangvételű írásom

Hát igen… 33 éves vagyok. Sokáig pont olyan voltam, mint a szüleim… Budapest, heti egy kuka szemét, kis ház díszkerttel, ebéd házhoz szállítással… Aztán lett egy férjem, lett két gyermekem…szeretném a gyermekeimet a jövőben boldognak látni, mint minden más szülő.  Szeretném megadni nekik azt, ami tőlem telik, békés, szeretetben élő családot, figyelmet, öleléseket, időt, empátiát, […] Tovább

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!